Egészen kisgyerekkorom óta zenéket szerzek. Elsősorban zongoradarabokat kezdtem el írni, melyeket az éppen aktuális érzéseim inspiráltak, és öltöttek testet a zeném által. A képesség, hogy ki tudom fejezni az érzéseimet a zenémmel, segített át megannyi nehezebb élethelyzeten, problémán, vagy csak általuk sikerült jobban megélnem a bennem lévő gondolatokat, érzéseket. A zene valóban gyógyít, ha épp gyógyítania kell, de ha boldog vagy, akkor még jobban boldoggá tesz.
Ez a cikk egy felkérés alapján jött létre, amelyben a TP csapatától segítséget kaptam, hogy megjelenhessen ez a tartalom egy kis élményutazás formájában, ahol egy-egy rész "megállójában" egy-egy zeneművembe hallgathattok bele.
Ha elnyeri a tetszésedet a tartalom, arra biztatunk, hogy mondd el véleményedet egy hozzászólásban. Megosztásodat pedig kifejezetten köszönjük! Sőt! Meghálálhatjuk? Használd a Markoló funkciót az extra Tőzsdearanypontok gyűjtéséhez! Siker, Veled! ;)
Fontos felhívás: A megújult TP oldalán 9 szuper színtér vár rád! Iratkozz fel most TP Robi nevű robotunk maximum 3 db e-mail értesítésére és akkor még az ingyenes regisztrációdhoz is 5000 helyett 20 000 jár neked az indulásnál! Mit szólsz?
Élek a lehetőséggel!
A zenei stílus, amely a műveimet jellemzi: klasszikus zene. Mindig is filmek alá tudtam leginkább elképzelni szerzeményeimet. Remélem, hogy egyszer ez a célom is valósággá válik. Egyik nagy példaképem Havasi Balázs, talán az Ő zenei stílusa áll hozzám a legközelebb a zongora terén. Ez egy hosszú út kezdete amibe belevágtam, és bízom benne hogy egyre több felvétel fog elkészülni, amit megoszthatok veletek a YouTube csatornámon. Remélem, hogy minél több embernek tetszeni fognak az alkotásaim.
Átfogalmaztam egy mondást, ami tömör, de sokatmondó:
A szó elszáll, de a zene megmarad.
Életem egyik céljának vallom, hogy maradandót alkossak, és úgy érzem, hogy ezt a zenéimmel meg tudom valósítani. Ugye te sem gondoltad, hogy egy zenéről szóló cikknél csak olvasnod kell majd? Örömmel mutatom be nektek a legutóbb publikált zongoradarabom, ahol végre a füleinket is használhatjuk. ? Íme:
“Az orgona szót hallva mozgolódni kezdtél a hasamban” - mondta anyukám. Ez az első kötődésem a zenéhez, amiről tudok, már akkorról, amikor még meg sem születtem. Mindig is teljesen magával tudott ragadni a zene. A kezdetekben, anyukám zongorajátékát hallva, körülbelül 5 éves lehettem, mikor odaültem a zongorához és lejátszottam hallás után, amit ő játszott. Itt kezdődött minden. Nagyon sokszor megpróbáltam lejátszani mindent, amit hallottam, és ha nem is teljesen egyezően, de mindig sikerült a visszajátszás.
😊
TP Robi
Ezt követően elkezdtem komponálni is, felfedezni a hangok adta lehetőségeket a zongorán. Szintén 5 éves voltam, mikor az első önálló zongoradarabomat írtam meg, majd egyre többet és többet. 8 évesen beírattak egy zeneiskolába, ahol kiderült, hogy abszolút hallásom van. Egy évet töltöttem ott. Ezalatt az egy év alatt, nem szereztem saját zongoradarabot, és ez nagyon nehezen érintett, így inkább otthagytam az iskolát. A zeneszerzést azonban soha nem hagytam abba.
Mikor középiskolás lettem (12 évesen 6 osztályos gimnáziumba jártam), el kellett költöznöm otthonról (Siófok) Pécsre, és ez idő alatt nehezebben sikerült “zongorához jutnom”. A kollégium, ahol 2 évig tartózkodtam, azonban lehetőséget biztosított olykor a kollégiumi zongora használatához. A nevelőnők sokszor hallották, ahogyan zongorázom, és felkértek belső rendezvényeken való előadáshoz. Később pedig a gimnáziumi ének tanárom figyelt fel rám, amihez kötődik a következő alkotásom:
A fenti zongoradarabom annyira megtetszett neki, hogy egy tehetségkutató versenybe nevezett be engem. Sosem fogom elfelejteni azt az izgalmat, amikor először voltam nagyközönség előtt. Minden bátorságomat összeszedve sikerrel előadtam a zenémet úgy, ahogyan szerettem volna.
Ez a darab nagyon sok sikerélményt és tapasztalatot jelentett nekem:
Felfigyeltek a zenémre, ki mertem állni, megismertek, és sok pozitív visszajelzést kaptam.
A darab címe amiatt lett 'Remember Chopin', mert az előadás végén valaki odajött hozzám a közönség soraiból és azt mondta, hogy számára Chopin zongorajátékát idéztem elő. Életem legnagyobb elismerése volt, hogy egy ilyen híres zeneszerzőhöz hasonlítottak.
A kollégiumi évek után úgy hozta a sors, hogy albérletben éltem tovább, ahol nem volt lehetőségem a zongora használatára. Ekkor a zene iránti szomjúságomat csillapítva elhatároztam, hogy meg fogok tanulni gitározni. Autodidakta módon meg is tanultam rajta játszani. Először ismert előadók dalait játszottam és énekeltem, majd saját zenéket szereztem, illetve több zenekar tagja is voltam.
A zongora azonban nagyon hiányzott...
Az egyetemi évekhez ugorva, amit már Budapesten folytattam, szintén egy kollégium zongoráját volt szerencsém olykor használni. Itt született meg egy olyan zongoradarabom, amihez rengeteg érzés kötődik. Nem volt egyszerű nekem akkoriban semmilyen téren, de ez talán a következő zenedarabomon keresztül is átérződik:
Később az egyetem után, az élet hazafelé irányított Siófokra. Itt segítséget kaptam abban, hogy a zenéim, a feledésbe merülést elkerülve (ugyanis mindegyik csak a fejemben van, lekottázva nincs), felvételre kerüljenek. Először néhány művem egy hangversenyteremben, Budapesten került rögzítésre hangtechnikus által. Sajnos a felvétel módja nagy stresszhelyzetet generált, ugyanis határidőre kellett játszani (ameddig ki volt bérelve a terem), és ennek a költsége sem volt kevés.
A megoldást az jelentette, hogy pár éve saját hangfelvételre alkalmas eszközöket sikerült beszereznem és jelenleg is ilyen módon veszem fel saját magam a zenéimet. Így született meg az a mű, amelyre a legbüszkébb vagyok:
Ebben a darabban úgy gondolom kiadtam a lelkemet is. A magánéletemről nem szeretnék sokat megosztani, de olyan események következtek be az életemben sorozatosan, amelyeket nagyon nehéz volt átélnem.
Hogy ezeket az érzéseket, hogyan teszem át egy zenébe?
Nos ez az, amiről csak azt tudom mondani, hogy egyszerűen csak jön belőlem.
Leülök a zongorához amikor azt érzem, hogy elöntenek az érzések és gondolatok, amelyeknek szó szerint hangot kell adnom. Vezet a lelkem, a szívem, minden érzésem vezeti az ujjaimat a zongorán, és ilyenkor szinte eggyé válik a lelkem a zenémmel. Minden egyes szerzeményem én vagyok, egy darab belőlem, a szívemből. Azt gondolom, akkor jó egy zene, ha 100%-ig benne van az írója. Én érzésekből komponálok, nem algoritmusok alapján, és az én zenéimben ez így is fog maradni.
😏
TP Robi
A zenei pályáról külön cikket tudnék írni, hogy milyen utak és lehetőségek vannak az ember előtt. Az én személyes tapasztalatom viszont egy szomorúbb történet volt. Ahogyan azt már említettem, egy év zeneiskola után 8-9 évesen otthagytam a zene hivatalos tanulását. Ezt felnőtt fejjel, a 20-as éveimben nagyon megbántam, hiszen nagyon szerettem volna hivatalosan is zeneszerző lenni, és többet tudni, tanulni a zeneszerzésről.
Ez a vágy a tettek mezejére is juttatott, olyannyira hogy otthagytam az egyetemet, teljes fókusszal jártam felkészítésre a zenekonzervatóriumi felvételihez. A terv az volt, hogy fele annyi idő alatt elvégzem, mint a hivatalos oktatás, amire a tanáraim minden esélyt megláttak, és utána irány a Zeneakadémia. A felvételi előtt azonban szomorú hírt közöltek velem a tanáraim. Túl “öreg” voltam már mindehhez... nem is felvételizhettem, nem engedték.
Így vissza minden… visszaköltöztem Budapestre, folytattam az egyetemet, és maradt velem a zene az életem részeként, ilyenformán, ahogyan most is. Ez egy nagy csalódás volt az életemben. Ennek a csalódásnak az érzéseit is megzenésítettem, amely az alábbi művemben hallható:
Nem egyszerű ezen a pályán érvényesülni azoknak sem, akik azt az utat, amit én nem járhattam be, bejárták. De mindennek van előnye és hátránya. Előnyként azt próbálom erősíteni magamban, amit akkor, kicsiként is éreztem. Így, hogy nem vagyok kötelezve egy-egy darab lejátszására, zeneelmélet tanulásra stb., így a saját zenémet építhetem, vagy a saját ízlésemnek megfelelő zeneszerző darabjait játszhatom, és ami a legfontosabb: Azért zenélek, mert szeretem ezt csinálni! Ez az, amit úgy érzem, hogy soha nem tudnék már elveszíteni senki és semmi hatására.
Hiszek abban, hogy nem attól függ, hogy szeretik-e a zenémet, hogy milyen papírt tudok felmutatni, hanem hogy az milyen érzést kelt másokban. Tudom, hogy minden nehézség az életemben ahhoz kellett, hogy ezek a zenék megszülethessenek, hiszen minél erőteljesebb egy érzés, annál erőteljesebb lesz egy zene. Úgy gondolom, hogy megtaláltam a zenében az utamat, és azt is érzem, hogy ez csak a kezdet. ? A jövőben várhatóak újabb szerzeményeim, és rengeteg tervem van még, amit szeretnék megvalósítani. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha csak egy embernek is tetszik amit csinálok, már megérte. Én pedig így vagyok teljes ember, önmagam, a zenéim által.
Laura YouTube oldala itt, vagy az alábbi kis képre kattintva érhető el. Ha tetszettek az alkotásai, akkor most egy gombnyomással feliratkozhatsz a csatornájára:
Laura "a bürokratikus papírok szerint" a cikk írásakor (még) nem zeneszerző, viszont annak definíciója szerint, továbbá a fenti műveket hallgatva a gyakorlatban ezzel kapcsolatban nem is lehet kétségünk. Bár Shakespeare mondta ki, előtte is ugyanúgy színház volt az egész világ, ahogyan most is. Ha üzleti tárgyalásra mész, akkor lehetsz üzletember. Ha pont judo ruhát húzol és edzel, akkor harcos sportoló vagy. Amikor szeretsz a konyhában sütni-főzni és éppen valami egyedit próbálsz ki, akkor bizony a szakács/cukrász szerepét játszod... Akárki folytathatná a példákat, még ha nem is meri bárki. Az, hogy egy szerep csak hobbi szintű marad, vagy professzionális irányba tart, azt nem csak a papírok határozzák meg, akár olyan keserűen, mint ebben a Presser dalban, pedig a történet lehetne pontosan ilyen édes is.
A gyakorlatban a fő kérdés a tehetség, az ismertség és a profizmus nagysága lesz, amely azon is múlik, hogy mennyire aktívan követi majd Lau a saját álmát, azaz a zenekomponálás és előadás iránti szenvedélyét, illetve mennyi emberhez sikerül eljutnia a zenéjével, lehetőséget adva arra, hogy kövessék őt. A szív diktálta célok és álmok lehetnek könnyűek, vagy kihívásokkal és viszontagságokkal teliek, de mindig mesés utazásra hívják az embert. Bízunk benne, hogy végül minden jól és szerencsésen alakul a számára. Különleges életművészek azok, akik vállalják ezt a kockázatos utat. Ebben a cikkben ebbe kaptunk egy kis bepillantást. Köszönjük!
Kedves Lau! A fentiek alapján a nyitóképre - még ha eleinte vonakodtál is - bátran tettük fel a neved alá a zeneszerző megnevezést, sőt: Gratulálunk hozzá! Lehet több szakmád és diplomád... Legyen is, mert a mai világban ez cseppet sem hátrány, gyakorlatilag még a zongorád is több lábon áll. Az alkotásaidban viszont komoly fantázia van, szóval nagyon sok kitartást és bátorságot kívánunk ahhoz, hogy - szó szerint is - halljunk még felőled! ?
A TP oldalán több zenével kapcsolatos tartalmat is találhattok. "Antennát" adtunk majdnem az összes bolygónkon található rádióműsor vételéhez. Komponált már zenét mesterséges intelligencia, illetve táncoltak robotok. Hallhattátok a híres Für Elise darab előadását különféle izgalmas stílusokban és bemutattunk egy szokatlan csellós válogatást is... Az azonban mindig kiemelkedően értékes, amikor egy ember valódi érzéseket jelenít meg egy alkotásban, méghozzá teljesen egyedi módon. Ekkor nem egy algoritmusról, vagy feldolgozásról beszélünk, hanem valami különlegesen új alkotásról, igazi zeneszerzésről.
A TP TartalomKezelő színterén csak a - cikk írásakor még zárt - közösségünk tagjai küldhetnek be tartalmat, amelyet egy moderátori ellenőrzést és - szükség esetén - javítást követően teszünk nyilvánosan közzé. A promóciós jellegű feltöltéseket csak külön engedéllyel jelenítjük meg. Laurát mi kértük a fent látott és hallott tartalom összeállítására, hogy ezzel is segíthessük a munkáját. Köszönjük a cikket és a Pályázatok színtéren lévő (hamarosan induló) kalandban való részvételt a beküldött TP WorldTour képpel.
Hajrá és Siker, Veled is! ?
Gyakorlatilag a cikk végére értél, viszont örömmel vennénk, ha megosztanád a véleményedet a fentiekkel kapcsolatban. Szerintem csatlakozz a sikerközösségünkhöz, mert akkor itt például egy teljesen másik felirat lesz számodra elérhető!
Laura kiegészítő kérdése is ide került:
A TP Portálon a TartalomKezelő színtéren 4 fő témacsoportunk van:
TP Luxury TP Motivátor TP Nagyvilági Érdekes TP Bolygó I. a Föld
Válassz a fenti témák közül, vagy nézd meg a 5000
Regisztrálj most, akár 5000 kezdő egyenleggel indulhatsz, már 0 Ft-ért! Melyik a Te SikerKaraktered? - TP RobiDroid
Úgy érzed? Szólj hozzá...
Nem látod a hozzászólásokat?
Ennek több oka is lehet!
Nézzük meg sorban:
1. Inkognitó ablakban előfordulnak ilyenek...
2. Nem vagy bejelentkezve a Facebookra. Jelentkezz be! 😉
3. A böngésződben erőteljesen paranoid beállítások vannak érvényben. A TP oldalain nem kell tartanod semmitől, nyugodtan kikapcsolhatod a teljes webhelyen az AdBlockert, illetve a nyomkövetés elleni védelmet. Például Firefox böngészőben a címsor előtti pajzsra kattintva tudod ezt megtenni:
3. Chrome böngészőben ez sokszor problémás... Ha elküldöd magadnak a linket (Link másolása gomb), és Messengeren nyitod meg (Facebook böngészőben), akkor nagyobb eséllyel látod a Like és Hozzászólás lehetőségeket. Ha esetleg tudod, hogy milyen beállítással lehet behozni a Facebook hozzászólásokat és a Like gombot, akkor kérlek jelezd ezt nekünk is! Örömmel kiegészítenénk ezt a leírást! Egy kis meglepetéssel pedig megháláljuk neked a segítséget!
4. A böngészők egyre komolyabb - alap - védelemmel vannak ellátva a nyomkövetéseket illetően. Ez viszont megnehezíti az etikus és kártékony tartalmaktól mentes - így a SikerVeled.hu - weboldalak használhatóságát is. Javasoljuk, hogy olyan böngészőt és olyan beállításokat használj, amivel teljes értékűen tudod használni a TP Portál és a Facebook által (Pl.: Like, Megosztás, Hozzászólás) nyújtott lehetőségeket!
5. Később még bővítjük. Egyelőre még várjuk a visszajelzéseiteket a különféle böngészők és azok beállításai kapcsán. Köszönjük, ha segítesz ebben!
6. Senki nem írt hozzászólást... Igen, ebben az esetben sem fogsz hozzászólást látni, viszont itt főként technikai értelemben gondoljuk, hogy nem látod a hozzászólásokat. Tehát ha még a hozzászólás lehetőségét sem látod... Mindenesetre, ha TE éppen látod a lehetőséget és hozzá tudsz szólni, akkor kérlek reagálj valami konstruktívat az adott tartalmat illetően. Köszönjük!
TP RobiDroid